Közeledünk egymáshoz..

Nem szóltam semmit.. Minden szó nélkül felsétáltam a szobámba, és bezártam azt. Aggódik értem, még is ver, és bánt. Mintha lenne valami baj az agyával. Olyan akár a gyorsan jött zápor. Idegesek leszünk miatta, mégis örülünk neki. Kopogtak az ajtómon. Tudtam ki az a személy, mégsem nyitottam neki ajtót. Ültem az ágyamon, és vártam hogy mondjon valamit. Valamit, ami meggyőz, és kinyitom neki az ajtóm. Még fél percig kopogott, aztán elhalkult. Lassan felálltam az ágyamról, és az ajtóhoz sétáltam. Neki támaszkodtam annak, és hallgattam. Némaság lepte el az egész házat. De rekedtes hangja megszólalt.- Nem akartalak megijeszteni. Sajnálom.. - Talán azt hitte alszom és nem hallom. De minden szavát tisztán értettem. - Nem ijesztettél meg...  - Nehéz volt ezeket a szavakat kiejteni. Szinte suttogtam az ajtónak. Nem akartam azt, hogy meghallja. -  Sajnálom amiket veled tettem.. -  Soha nem fogom megbocsátani, remélem tudod... És menj el. Kérlek.. - Pár percig némaság uralkodik, majd meghallom ahogy lába a padlóra érkezik. Könnyeim az egész testem felet átveszik az uralmat, és hirtelen a földre zuhanok. Amik bennem vannak érzelmek leírhatatlanok. Eldöntöttem hogy nem leszek gyenge, erre tessék már megint ugyan abban a kicseszett helyzetben vagyok, mint 2 évvel ezelőtt. A hideg kiráz, és már nem kapok levegőt. Nem. Nem. Nem is akarok.. Túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy én ezt tovább bírjam. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok az aki szenved és sír.! Nehezen felálltam a földről, és a fürdőbe rohantam. Az elfojt sminkemet leszedtem. Kinyitottam a szobám ajtaját, és a mellettem lévő szoba felé rohantam. Kopogás nélkül berontottam, majd az egy szál semmiben álló fiúnak estem. Nem hagytam, hogy beszélni tudjon. Nem akartam szavakat, csak érzelmet. Olyan érzelmet amit még sose kaptam az élettől. Juss lekapta rólam a felsőmet, és egy szál fehérneműben álltam előtte. Ledöntött az ágyra, és várta hogy megállítsam. Nem akartam. Nem féltem tőle. Ő volt az a személy aki elvette tőlem a féltett kincsemet. És emiatt bíztam benne. Lehámozta rólam a fehérneműmet is, és vártam. Vártam. Vártam a fájdalomra, majd a gyönyöre, ami miatt tudom, hogy még mindig élek.. Belém hatolt. Fájt. Igen tudom már. Még mindig élek. Nem volt sok idő, ő elment én meg várhattam a gyönyöre. Nekem nem volt meg a végén, ami neki igen. Nem számít. Megtudtam amit tudni akartam és kész. Felálltam az ágyról, össze kapkodtam a cuccaimat, majd átsétáltam a szobámba. A ruháimat ledobtam az ágyra és a fürdőbe igyekeztem. Gyorsan lezuhanyoztam, bevettem egy pohár víz kíséretében a fogamzás gátlót, és lefeküdtem aludni.

************

Reggel mikor már ébredezni kezdtem, éreztem, hogy egy kéz pihen derekamon. Nem kellet megfordulnom, hogy tudjam Justin van  mellettem. Jó érzés volt, hogy magától átjött és lefeküdt mellém aludni. Hmmm Nem is rossz ez az érzés. Még mindig nem mozdultam meg, mert a lehető legtöbb ideig érezni akartam magam mellet. Ősszintén nem szeretném, hogy megszeressen. Nem szeretném, hogy legyen köztünk valami. Mert én..... Nem tudok szeretni. Ez akkor alakult ki bennem, mikor megéreztem milyen is a szerelem. Annyira szerelmes voltam, és annyira szerettem azt a fiút, de ő lenézett, kihasznált, átvágott, és kinevetett. Vagdostam magam miatta, és megakartam halni. De nem tettem. Aztán anyám, és apám vissza jöttek a képbe. Ordibálás, ordibálás veszekedés, veszekedés hátán. Akárhányszor apámmal találkoztam, a vége mindig az volt, hogy sírtam. Nem bírtam ezt lelkileg, és megszüntettem vele a kapcsolatot. És most... Borzasztóan hiányzik.. Nem érdemli meg, hogy lásson. Akkorát csalódtam benne, mint még senki másban. Nem érdekelnek. Hirtelen mozogni kezdtek mellettem. Én gyorsan letöröltem a könnyeimet arcomról, majd megfordultam. Justin mosolygós arcával találtam szemben magam. - Tegnap gyorsan elrohantál mellőlem- Tudom - Nem mondhattam azt neki, hogy:" Azért rohantam el olyan gyorsan, mert nem bírtál normálisan kielégíteni." - Mindegy is. Elmegyünk ma valahova? - És pont velem akarsz elmenni? De nekem most semmi kedvem nincsen. Ezt a választ adtam volna, hogyha bunkó lennék, de nem leszek így egy "aha menjünk a tengerpartra" mondatott, mondtam mire kirohant, és öltözni kezdett. Kikeltem az ágyból, és a szekrényem felé igyekeztem. Kiválasztottam egy egyszerű, pink kétrészes fürdőruhát, majd felé felkaptam egy rövid gatyát, és egy fehér pólót. Kifésültem a hajamat, és kontyba felkötöttem. Elvettem a szekrényemre rakott napszemüvegem, majd a konyhába igyekeztem. Megcsináltam pár szendvicset, és egy fekete hátitáskába bepakoltam. A szendvicseken kívül raktam be kókuszos naptejet 2 törülközőt egy nagy pokrócot és pénzt. Juss csak egy fürdő gatyában sétált le, majd kikapta kezemből a hátizsákot, nyomott egy csókot a számra és indult a kocsi felé. Várjunk csak. Miért adott nekem csókot? Nem vagyunk együtt én úgy tudom. Mindegy ha haza jöttünk mindent tisztázunk. Beültem a szürke autójába ahol megjegyzem szörnyen meleg volt, így a lehető leghamarabb lehúztam az ablakot és onnan néztem a gyönyörű tájat. Annyira csönd volt, hogy az már szinte zavart így bekapcsoltam a rádiót és táncolni kezdtem. Juss ezeken jókat nevetett, majd énekelni kezdett. Pont a legjobb szám jött volna de megérkeztünk. Kiszálltam a kocsiból és a csomagtartó felé igyekeztem. Hirtelen két kéz fonódott a derekam köré. - Justin hagyd abba, mert megfogják látni a paparazzik és annak nem lesz jó vége.- Nem érdekel..- De érdekeljen. -És abban a pillanatban letéptem a kezét a derekamról.- A csajom vagy és nem érdekel ki mit mond - Amint befejezte mondatát, maga felé fordított és egy olyan nyelves csókot adott, hogy utána szó szerint megállt a szívverésem. Ekkor hirtelen kiugrottak a paparazzik a bokrok, és fák mögül majd kérdéseikkel rohamoztak meg minket.- Justin ki ez a lány?- Gondolkoztok már az esküvőn?- Mit fog ehhez szólni Selena?- Már megint kurvát hordozol ki a partra?- Gyereket vár a lány? -Édes istenem, miket hordanak ezek a barmok össze.. Úgy tűnik mint aki terhes? Istenem már most felment bennem a pumpa. Juss elkapta a kezem, és átgázolt a hatalmas tömegen. Végre jó valamire az hogy napi 4 órát az edzőteremben van.  Lefutottunk egy nyugisabb részre a partnak, ahol szinte senki sem volt. Leraktam a nagy pokrócot a földre, rá pedig rádobtam a táskát. Ledobtam magamról a ruháimat. Megkértem Justint hogy kenje be a hátamat naptejjel, elől meg majd én bekenem de ő volt olyan nagy lelkű, hogy beakarta kenni elől is. Minimum egy litert a kezére öntött, majd elkezdte rajtam szétkenni. Hasamra és mellemre bőven jutott nem is tudom miért. Bekentem és is Juss majd a tengerbe rohantam.